Egy idős borász titkos vörösbora bátorságot adott egy megtört utazónak. A bor hegyek erejét és napsugarat hordozott minden cseppjében, emlékeztetve az utazót arra a belső tűzre, amelyet elveszettnek hitt. Minden korty új célt és kitartást hozott számára, megmutatva, hogy képes a megújulásra. A borász szavai végül mélyen megérintették: „Ez a bor tüzed újra fellobbantja.”
Egy idős borász a hegyek között élt, és egy titkos vörösbort készített, amit a faluban csak „A Lángoló Szív” néven emlegettek. Azt mondták, ez a bor különleges erőkkel bír – bátorságot ad azoknak, akik elvesztették hitüket. Egy éjjel egy utazó érkezett hozzá, reményvesztett szívvel és megtört lélekkel.
A borász hallgatta az utazót, majd töltött neki egy pohár mélyvörös bort, mely tüzes, gazdag illatot árasztott. „Ez a bor nem varázslat,” figyelmeztette a borász. „De minden cseppjében ott rejlik a napfény, a hegyek ereje és a szőlőszemek kitartása. Kortyolj bele, és érezd, ahogy bátorságot ad.” Az utazó ivott, és érezte, mintha a bor lángra gyújtotta volna a szívét; minden korty visszahozta a rég elfeledett tüzet és céltudatosságot.
Mielőtt útnak indult, a borász csak annyit mondott: „Ez a bor emlékeztet rá, hogy benned is ott a bátorság.” Az utazó újra mosolyogva távozott, és új célokat talált az életében, mindörökre emlékezve a vörösbor erejére.
